A menedék helyen tértem magamhoz, amikor kinyitottam a szemem akkor az első akit megláttam nem más volt mint az én lovagom Tyler. Minden alkalommal mikor nincs mellettem hiányzik és úgy érzem nem vagyok nélküle teljes. Mintha az egyik felem ő lenne. Szeretem! Jobban mint bármi mást a világon.
- Mennyi időt aludtam?
- Helo! Na mizu? (Imádom amikor ezt mondja, senki nem tudja úgy mondani mint ő. Átlagban mindig makacs és nem mutassa ki az érzéseit. De ebben három szóban benne van a teljes szíve.)
-Helo.
-Három teljes napot aludtál Kincsem. Már igen csak kezdtem idegeskedni érted.
-Jól vagyok. Úr Isten anya hol van?
- Egy szobában van egy ágyra fektettük. Mi történt a víz alatt?
Elmeséltem neki, hogy mi történt és nem tudott mit mondani. Valamilyen féle képpen működött anyám és köztem a telepátia. De nem tudom, hogy hogyan.
- Oda akarok menni hozza, szeretném látni. Nem tért magához?
- Nem. De te még nem tudsz járni. Pihenj!
- Nem lehet kitudja mi baja van?
- És akkor? Ezért tönkre kell tedd magad? Te nem gondolsz rám, és azokra akik téged szeretnek?
-De gondolok Ty de nem érted meg, hogy milyen ez nekem.
- De megértem de ez akkor sincs rendben. Nem hagyom, hogy az életed tedd kockára.
-De ha egyszer muszálj?
- Akkor sem!
Egész nap ott voltam az ágyban, a karjaiban. Sokszor elaludtam a karjaiban és éreztem magamon a tekintetét ahogyan szemmel tart engem. Perzseli a bőröm a tekintete. Estére kifáradt ő is és elaludt, kilopóztam mellőle és megkerestem anyámat. Megbénultam nem tudtam mit mondjak. Láttam magamat 15 évvel idősebb kiadásban. Hatalmasan hasonlítunk egymásra. Csak leereszkedtem egy székre és figyeltem őt. Már órák óta ott lehettem mert a hold is feljőtt és Ty is felébredt. Riadt volt az ábrázata amikor belépett hozzánk.
-Azt hittem valami bajod eset!
-Nincs semmibaj, csak nem tudok nyugodni. Miért hagyott magamra annyi éven keresztül. Eddig miért nem foglalkozott velem? Szükségem van-e eggyáltalán rá? Mit tegyek?
-Szeretlek! És én melletted leszek amíg csak élek.
-De te örökké élsz! Én ellenben veled törékeny vagyok és múlandó az életem!
-Ne gondolj erre!
-S ha megöregszem? És ráncos leszek?
-Akkor is szeretni foglak!
- S ha mégse? Vagy eggyáltalán kitudja, hogy meddig élek? Te akkor is szép leszel, nem öregszel! De én igen.
És ezzel felálltam a székről kimentem az intézetből és elkezdtem rohanni. Nem tudom merre tartok, nem tudom, hogy hová megyek és hogy miért de nem bírok itt lenne. Elveszítem őt, nem fog szeretni, újra fog vágyni és megún engem. Abba pedig én belehalok.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése