22. rész Megmentve.

Csak annyit érzett, hogy valami hideg test felnyalábolja a földől ahol hevert. Úszott a sötétségben. Néha mikor össze szedte az erejét, akkor hallot hangokat. De keveset volt képes belőlük felfogni. Néha hallotta, hogy valaki szólítgatja, utasítja, hogy nyissa ki a szemét. De amire felfogta, hogy mit mondott neki a fúrcsa hangú ember arra újra magával rántották a lángok a mélybe. Úgy érezte, hogy a pokolban van. Ezbcsak is az lehet vannak itt lángok, es sötétség és még valami. Valami illatot fedezett fel magában vagy talán valahonnan máshonnan érezhette. Vagy csak az emlékezetében volt benne. Ezt az illatot csupán gyermek korában érezte azóta nem. De mi lehet ez, képtelen volt gondolkodni, és már nem is érdekelte. Elengedte, ahogyan minden mást is. Még utoljára gondolt a nevelő szüleire, a barátaira akik már nem is emlékeznek rá mivel kitörölték őt az emlékeikből, gondolt a macskájára, és Tylerre. Magában elbúcsúzott tőlük és át adta magát az egyszemélyes poklának. Ahol egyedül volt a fájdalommal, ès a különös illattal.

Nem tudja mennyi idő telt el. Egy idő után a fájdalom eltompúlhatott mert ő már nem érezte. Sokáig lebegett a sötétben, amikor egyszer csak a fény mely a szemhélyára vetült sérteni kezdte azt a helyet ahol eddig nyugalomban feküdt.
 Kinyitotta a szemelyit irtő fájdalom hasított a fejébe amely le futott a hátára es úgy érezte magát mint akinek az összes szervét megsütötték. Próbált felülni de nem volt annyi ereje. Egy valami maradt meg arrol a helyről ahonnan felébredt. És az nem más volt mint a jég és a hó illata.
Egy ágyban volt. Valaki egy ágyba fektette őt. De ki és hol van? Barát vagy ellenség? Talán Tyler az, de nem hiszi mert nem az ő hangját hallotta. Ekkor megpillantott egy férfit maga mellett. Illetve az ágya mellett volt egy dívány amin feküdt egy fiatal férfi. A huszas évei vége fele járhatott. Igazán érdekes volt mivel aludt. Kimerültnek és meggyötörtnek tűnt úgy, ahogyan ott feküdt. Hírtelen mintha meghallotta volna Klari gondolatait felébredt és olyan gyorsasággal ült fel, hogy halandó ember arra nem képes. De amilyen hamar fek űlt olyan nagy elegancia is árulkodott róla . A tartása is olyan szikár volt. Fenyegető.
Klari megküszürűlte a torkát, nem azért mert nem vette a férfi őt észre hanem mert égett a torka és ki volt száradva. A férfi felállt és vízzel kínálta őt. Amennyire ki volt száradva nem utasította vissza. Gondolta, hogy ha megmentette az életét, és nem ölte meg akkor csak nem ajarja őt megmérgezni. De miért mentette meg ?
Mostmár képes volt a beszédre: - Az embert még a poklába sem hagyják nyugton! 
A helyedben én nem ezért nyavajognék. És megmézte a testét a férfi. Ekkor vette észre, hogy mesztelenül fekszik ott a férfi előtt. Zavarba jott. De ekkor azt is észre vette, hogx a férfi mellkasa es két karja teljesen be van kötve.
- szóval, akkor most kiéled rajtam a perverz fantáziádat?
A férfi azt gondolta ez a lány egy arrogáns. Elgondolta magában talán mégis kellett volna őt hagynia, hogy meghaljon. Csak a saját baját gyűjtötte meg.
- ha nem vetted volna észre megmentettem az égett segged a haláltól! 
- köszi...szólt rekedtes hangon, !ajd hozzá tette ....de nem kellet volna.
Ha így gondolod nyugodtan gyújtsd fel magad ismét. Ekkor a lány vissza emlékezett h miért is került ide.
És kinek is kellenne pontosan megköszönnöm, hogy az égett seggem megmentette?
A nevem Rowan, Rowan Wailand.
Tudta ,hogy kockázatot vállal azért mert elmondja neki a teljes nevét de annyira megtörtnek tűnt ez a lány. Hogyan árthatna neki?
Értem, én Klari vagyok. Klarissza Hemilton. Bár már nem vagyok bíztos, hogy ez a valódi nevem.
Tudom ki vagy! És jól sejted nem ez a valódi neved, ismerlek téged és te is engem. Segíthetek neked, de rajtad áll, hogy elfogadod-e a segítségem vagy sem.
De honnan ismersz? És akkor mi a valodi nevem?
A neved Celena Aelin Shardotrein és hatalmas a mágiád, amit képtelen vagy uralni. De én segíthetek neked. A döntés a kezedbem van.

21. Rész A tűz mely benne él

Elindultam Hugóhoz. Kimenet a kórházból valami különös érzés kerített a markàba. Nem tudtam mi az de azt igen, hogyha valahogyan nem rázom le Helénát, akkor menten megütöm. A nyakamon éreztem a lehelletét annyira közel volt a teste az enyémhez és ez dühített. Siettem vissza ahogyan csak tudtam. Gondolkodtam azon, hogy repülve megyek, és akkor megszabadulnék Helénátol is, de ez nem tűnt annyira jó ötletnek. Mivel nappal volt és az emberek szeme láttára csak nem repülhet. Nem szeretne nagy feltűnést kelteni. Így támadt egy ötlete. Mivel pénz nincs nálam, és így nem tudok taxit hivni ezért fel kell találnom magam.a túl oldalon áll egy motorbicikli mindig is a haverjai tanították motorozni őt és eléggé jol ment az akkor is hátha sikerülne egyedül is egy kis motorozás. Így hát oda ment a motorhoz és mivel látta, hogy nincsen a tulajdonosa a közelben fel is pattant rá. Na ez volt a könnyebbik fele. Elfeledkezett egy apróságról, nincsen kulcsa hozzá. Először leakart szálni róla, és gondolatba szídta magát, hogy, hogy tud ennyire hülye lenni. És egy ilyen lényeges dolgot mint a kulcs azt is csak ő felejtheti el. De ott volt mellette Heléna aki eddig csak követte, most megszólalt. 
-  Neked van varázs erőd nem?
- De igen, de ha elfelejtetted volna én még nem tudom használni, és ha tudom is használni, irányítani nem megy. Kontrolálni a mágiámat soha nem ment és ne ez alkalommal fogom megtanulni abban bíztos lehetsz! 
- Az nem jo. Na hadd lássuk hol is van a moci tulajdonosa?
Bement Heléna a bárba ami a parkolótól pár méterre esett ahol állt a motor. Sok érdekes alak volt ott. Voltak olyanok is akik nem csupán emberek voltak. Megfordultak tündérek , törpék, de még pixiek is. A sarokban észre vett egy hatalmas alakot aki motoros szerkóban volt. Csak egy probléma volt ezzel a fickó egy ogre volt. Így hát Heléna sarkon fordult rögtön és vissza fordult. 
-  Na meg van a kulcs? 
- Dehogy van egy ogreval csak egy hülye keveredne vitába.
-  és az a hülye én leszek. ( pattant fel a motorról Klari)
- Te bolond vagy ha azt hiszed, hogy élve ki jutsz onnan.
De a szavai a levegőben maradtak mert Klari már az ajtón be is ment. Először ő is vissza akart menni mert rájött, hogy ez talán mégsem vokt olyan jó ötlet. De csak akkor állt meg amikor az ogre lába elé ért. És ott lefagyott.
- Mit akarsz ? Hm?
De Klarinek a tűdeje lefagyott, annyira nehezen vete a levegőt mintha nem is lenne csak nagyon kevés. Nem tudott megszóllalni sem egy ideig.
- Na menj már arrébb és húzz el nincs nekem erre időm.
Az ogre hatalmas volt, Klari mellette hangyának érezte magát. Amúgy sem volt egy termetes mő de most mintha még össze is ment volna a férfi vállájáig sem ért. Ekkor jutott az eszébe amit még a nevelő anyja olyan sokat neki mondogatott mikor ovodába járt. "Az egér milyen apró az elefánthoz képest, de az elefánt mégis fél tőle." ekkor mintha az összes levegő egyszerre zúdúlt volna a tűdejébe és megszólalt.
- A nevem Klari és kérem a motorod kulcsát. Most!
Az ogre orrjukai kitágultak és elkezdett hangosan röhögni.
- mit gondolsz, hogy te kivel beszélsz?
- egy felfúvalkodott senkivel.
Erre a férfi ugy megütte Klarit, hogy kiszaladt a levegő belőle. Elesett, és esés közben neki csúszott a bár pultjához is. Beverte a hátát. A fájdalom marta a gerincét, és könnybe lábadt a szeme. A fűle is sípolt és a feje is zúgott. Mindn erejére szüksége volt ahozz, hogy feltudjon állnj. Dühös volt, először a nevelő szüleire, hogy nem mondták el, hogy örökbe fogadták, majd az apjára aki magára hagyta az gazi anyját. Az anyjára mert egyedül hagyta őt a nagy világbam. És saját magára is, hogy nem tudja megvédeni magát. Ekkorra a homlokát valami belűlről nyomni kezdte és a fájdalom egyszerre mindenébe kezdett hasogatni. Addig amíg a mágiája szét nem robbant. Kitört belőle az osszes harag és bánat. És minden eddigi rossz érzése a mágiáját csak növelte, és fokozta táplálta. Aztán minden megszűnt az egész bár kezdett égni felgyult az egész. Ekkor megijedt és nem tudott megmozdulni. Ezt ő tette, és ez a rengeteg ember ő miatta fogja az életét veszíteni. Mert ő ilyen felelőtlen volt. A lángok őt is marták de nem kívülről, hamem belűlről szedték darabokra. Essze esett afájdalomtoól minden eggyes porcikája égett. Tudta,hogy itt a halál és elfogadta a saját halálát ő okozta senki más. Tudta, higy Heléna ide nem jöhet be, de még Tyler sem és senki más mert nyomban megperzselődnének. Itt a vég. A szemeit lecsukta és át engdte magát a lángoknak.