24. Jesszus Isten

Álmaimban szerepelt Tyler és Rowan. Nagyon furcsa volt mivel egymással párbajoztak. Tyler zöld szeme égetett mint a macska, ellentétben  Rowan szemeivel mert neki kék szeme van és hideget árasztott. Szemeiben mintha jég lakozna, és haja fehér mint a hó.

Értem párbajoztak pedig. Megdöbbentő volt nem is tudom ki ez a Rowan és ott van az én szerelmem Tyler. 
Amikor felébredtem már fel voltam öltöztetve, bár fogalmam sincs, hogy honnan tudta mik a méreteim, de minden egyes ruha darab mintha rám lett volna öntve. Farmer nadrág volt rajtam fehér póló és fekete dzseki, a lábaimon pedig tornacsuka. Bámulatos ezek a kedvenc ruháim voltak, mármint nem az én ruháim csak vett ruhák. De mindig is ilyen ruhákba szerettem járkálni. Rowan honnan tudhatta, hogy ezek a kedvenceim, hiszen nem is ismer. Egyedül voltam a szobában. Egyszerű szoba volt egy ablakkal és két ajtóval de régi fajta háznak tűnt. Egyedül ami megfogott benne az az volt, hogy volt benne egy zongora. Hatalmas nagy fekete zongora volt, alig lehetett használva de mégis réginek tűnt.Mintha már évtizedek óta itt lenne . Leültem mellé. Rátettem a kezem és csak egyszerűen játszani kezdtem rajta, mintha mindig is tudtam volna zongorázni. De hiszen én sose zongoráztam még, és életemben még egyszer sem láttam zongorát, de ez mintha ismerős lett volna. Ezt a zongorát én ismertem és nem tudom , hogy honnan.
- Látom nem felejtettél el játszani még.
Megijedtem, mert ne vettem észre amikor bejött. Ijedtemben felborultam székestől.Mire ő kellő eleganciával, és gyorsasággal -elkapott.
- Ezt meg, hogy a fenébe csináltad?
- Azt hiszed csak neked vannak képességeid, és a pasidnak?
- Honnan tudsz rólam ennyi mindent?
- Óh kicsi Celli.
- Mi ez az egész Rowan?
- Elmondom, de pihenésre van még szükséged, tessék igyál teát és feküdj vissza ügyesen.
Amit ezek után mondott, hát attól eldobtam az agyamat. 

23. Gyógyulás.

Szóval az van, hogy Klary, akinek valódi neve nem is Klary megdöbbent. Sok mindenen átment ez a szegény lány, és sok mindent átélt főleg az utóbbi időkben, de ez már több a soknál. Ez a fickó megjelenik a semmiből, megmenti az életét, majd lefekteti az ágyra a lakásán vagy hol, ráadásul anyaszült meztelenül. Majd közli vele, hogy nem ismeri a lány önmagát.

- Tudod Celena amióta megtudtam, hogy rájöttél, hogy milyen képességeid vannak, én azóta kereslek téged. nehéz volt rád találnom.

- És még mennyire hiába való. Hol vannak a ruháim? Felöltözöm és elmegyek, és ne kövess nincs értelme mert nem érdekelsz sem te, sem a hazugságaid! És a nevem nem Celena hanem Klarissza!

- A ruháid elégtek, és nem vagy olyan állapotban, hogy felkelj és elmenj. Elértél a mágiádban egy olyan szintet ami kisüléshez vezetett.

- És ez mit jelent pontosan?

- Azt, hogy nem fogod tudni használni az erődet egy ideig, és annyira legyengültél, hogy öt napig nem voltál magadnál, csoda, hogy életben maradtál. Ha később érkezem meg, akkor meghaltál volna.
Klary megpróbált felállni, de nem, hogy állni, hanem moccanni sem tudott. Mint amikor jól agyba, főbe vernek, na ő úgy érezte magát. Minden porcikája fájt. Mintha a hús a csontjairól leégett volna és a csontja pedig meg lennének olvadva. (Higgyétek el, hogy nem kellemes érzés ám.)
- Nincsen rajtad egy négyzet miliméternyi bőr sincs mindenhonnan leégett. Ezért nincsen ruha rajtad. 
- Én.....észre sem vettem. Ne haragudj.
- Semmi baj.Van egy fajta kenőcs amivel ha bekenjük a testedet, akkor pillanatok alatt regenerálja a bőrödet, de ehhez az engedélyedet kell kérnem. Nagyon erős mágia van a krémben, tehát vissza nő, de ne úgy képzeld el mint a tündér mesékben, hogy már kész is. Borzasztóan fog fájni. Rajtad áll, hogy akarod-e vagy sem.
- De amikor vissza nőtt utána nem fog fájni több úgy-e?
- Nem, utána nem fog.
- Csináljuk!
Klary inkább kibír még egy szenvedést, és átmegy még egyszer  a poklon, csak tudjon felöltözni és haza menni, ahol várja Tyler. 
Jesszus elfelejtettem Tyler biztos, hogy eddig már keres aggódik, hiszen már 5 napja eltűnt. 
- Minél hamarabb kezdjük annál hamarabb gyógyulok meg, és mehetek el innen!
- Rendben akkor hozom a kenőcsöt.
A kenőcsnek nem volt szaga, de színe sem, átlátszó volt. 
- Figyelj mielőtt elkezdeném, szólok, hogyha nem bírod akkor szólj jó? és akkor megállok, szünetet tartok.
- Jó,jó.
- Ígérd meg!
- Megígérem!
Elkezdte kenni a karomon. Az égés emellett leány álom volt. Úgy fájt az egész mintha kalapáccsal ütnék a csontjaimat. De nem mutattam meg Rowannek. Nem mutathattam ki a fájdalmaimat. Elképesztő volt, ahogyan az átlátszó kenőcs a húshoz ért egyből kezdett vissza nőni a bőr. már a félkarommal végzett, amikor a látásom elkezdett homályosodni.De nem hagyhattam, hogy elájuljak. Azzal beismertem volna, hogy gyenge vagyok. Nagyon kezdtem koncentrálni a sérüléseimre és annak gyógyítására. Ekkor valami megtört bennem alább hagyott a fájdalom. Fényben úszott az egész szoba, és lassan minden testrészemre vissza nőtt a bőr. Ekkor vettem észre, hogy a fény belőlem származik, és én a levegőben vagyok. Egy kis idő elteltével alább hagyott a fény és kihunyt. Újból az ágyon feküdtem de teljesen meggyógyulva. Rowan egy takarót terített rám.
- Mi a fene kislány? 
- Nem tudom, én nem tudom mi történt.
Azzal az ereje elszállt mély álomba került és Tylerrel álmodott.

22. rész Megmentve.

Csak annyit érzett, hogy valami hideg test felnyalábolja a földől ahol hevert. Úszott a sötétségben. Néha mikor össze szedte az erejét, akkor hallot hangokat. De keveset volt képes belőlük felfogni. Néha hallotta, hogy valaki szólítgatja, utasítja, hogy nyissa ki a szemét. De amire felfogta, hogy mit mondott neki a fúrcsa hangú ember arra újra magával rántották a lángok a mélybe. Úgy érezte, hogy a pokolban van. Ezbcsak is az lehet vannak itt lángok, es sötétség és még valami. Valami illatot fedezett fel magában vagy talán valahonnan máshonnan érezhette. Vagy csak az emlékezetében volt benne. Ezt az illatot csupán gyermek korában érezte azóta nem. De mi lehet ez, képtelen volt gondolkodni, és már nem is érdekelte. Elengedte, ahogyan minden mást is. Még utoljára gondolt a nevelő szüleire, a barátaira akik már nem is emlékeznek rá mivel kitörölték őt az emlékeikből, gondolt a macskájára, és Tylerre. Magában elbúcsúzott tőlük és át adta magát az egyszemélyes poklának. Ahol egyedül volt a fájdalommal, ès a különös illattal.

Nem tudja mennyi idő telt el. Egy idő után a fájdalom eltompúlhatott mert ő már nem érezte. Sokáig lebegett a sötétben, amikor egyszer csak a fény mely a szemhélyára vetült sérteni kezdte azt a helyet ahol eddig nyugalomban feküdt.
 Kinyitotta a szemelyit irtő fájdalom hasított a fejébe amely le futott a hátára es úgy érezte magát mint akinek az összes szervét megsütötték. Próbált felülni de nem volt annyi ereje. Egy valami maradt meg arrol a helyről ahonnan felébredt. És az nem más volt mint a jég és a hó illata.
Egy ágyban volt. Valaki egy ágyba fektette őt. De ki és hol van? Barát vagy ellenség? Talán Tyler az, de nem hiszi mert nem az ő hangját hallotta. Ekkor megpillantott egy férfit maga mellett. Illetve az ágya mellett volt egy dívány amin feküdt egy fiatal férfi. A huszas évei vége fele járhatott. Igazán érdekes volt mivel aludt. Kimerültnek és meggyötörtnek tűnt úgy, ahogyan ott feküdt. Hírtelen mintha meghallotta volna Klari gondolatait felébredt és olyan gyorsasággal ült fel, hogy halandó ember arra nem képes. De amilyen hamar fek űlt olyan nagy elegancia is árulkodott róla . A tartása is olyan szikár volt. Fenyegető.
Klari megküszürűlte a torkát, nem azért mert nem vette a férfi őt észre hanem mert égett a torka és ki volt száradva. A férfi felállt és vízzel kínálta őt. Amennyire ki volt száradva nem utasította vissza. Gondolta, hogy ha megmentette az életét, és nem ölte meg akkor csak nem ajarja őt megmérgezni. De miért mentette meg ?
Mostmár képes volt a beszédre: - Az embert még a poklába sem hagyják nyugton! 
A helyedben én nem ezért nyavajognék. És megmézte a testét a férfi. Ekkor vette észre, hogy mesztelenül fekszik ott a férfi előtt. Zavarba jott. De ekkor azt is észre vette, hogx a férfi mellkasa es két karja teljesen be van kötve.
- szóval, akkor most kiéled rajtam a perverz fantáziádat?
A férfi azt gondolta ez a lány egy arrogáns. Elgondolta magában talán mégis kellett volna őt hagynia, hogy meghaljon. Csak a saját baját gyűjtötte meg.
- ha nem vetted volna észre megmentettem az égett segged a haláltól! 
- köszi...szólt rekedtes hangon, !ajd hozzá tette ....de nem kellet volna.
Ha így gondolod nyugodtan gyújtsd fel magad ismét. Ekkor a lány vissza emlékezett h miért is került ide.
És kinek is kellenne pontosan megköszönnöm, hogy az égett seggem megmentette?
A nevem Rowan, Rowan Wailand.
Tudta ,hogy kockázatot vállal azért mert elmondja neki a teljes nevét de annyira megtörtnek tűnt ez a lány. Hogyan árthatna neki?
Értem, én Klari vagyok. Klarissza Hemilton. Bár már nem vagyok bíztos, hogy ez a valódi nevem.
Tudom ki vagy! És jól sejted nem ez a valódi neved, ismerlek téged és te is engem. Segíthetek neked, de rajtad áll, hogy elfogadod-e a segítségem vagy sem.
De honnan ismersz? És akkor mi a valodi nevem?
A neved Celena Aelin Shardotrein és hatalmas a mágiád, amit képtelen vagy uralni. De én segíthetek neked. A döntés a kezedbem van.

21. Rész A tűz mely benne él

Elindultam Hugóhoz. Kimenet a kórházból valami különös érzés kerített a markàba. Nem tudtam mi az de azt igen, hogyha valahogyan nem rázom le Helénát, akkor menten megütöm. A nyakamon éreztem a lehelletét annyira közel volt a teste az enyémhez és ez dühített. Siettem vissza ahogyan csak tudtam. Gondolkodtam azon, hogy repülve megyek, és akkor megszabadulnék Helénátol is, de ez nem tűnt annyira jó ötletnek. Mivel nappal volt és az emberek szeme láttára csak nem repülhet. Nem szeretne nagy feltűnést kelteni. Így támadt egy ötlete. Mivel pénz nincs nálam, és így nem tudok taxit hivni ezért fel kell találnom magam.a túl oldalon áll egy motorbicikli mindig is a haverjai tanították motorozni őt és eléggé jol ment az akkor is hátha sikerülne egyedül is egy kis motorozás. Így hát oda ment a motorhoz és mivel látta, hogy nincsen a tulajdonosa a közelben fel is pattant rá. Na ez volt a könnyebbik fele. Elfeledkezett egy apróságról, nincsen kulcsa hozzá. Először leakart szálni róla, és gondolatba szídta magát, hogy, hogy tud ennyire hülye lenni. És egy ilyen lényeges dolgot mint a kulcs azt is csak ő felejtheti el. De ott volt mellette Heléna aki eddig csak követte, most megszólalt. 
-  Neked van varázs erőd nem?
- De igen, de ha elfelejtetted volna én még nem tudom használni, és ha tudom is használni, irányítani nem megy. Kontrolálni a mágiámat soha nem ment és ne ez alkalommal fogom megtanulni abban bíztos lehetsz! 
- Az nem jo. Na hadd lássuk hol is van a moci tulajdonosa?
Bement Heléna a bárba ami a parkolótól pár méterre esett ahol állt a motor. Sok érdekes alak volt ott. Voltak olyanok is akik nem csupán emberek voltak. Megfordultak tündérek , törpék, de még pixiek is. A sarokban észre vett egy hatalmas alakot aki motoros szerkóban volt. Csak egy probléma volt ezzel a fickó egy ogre volt. Így hát Heléna sarkon fordult rögtön és vissza fordult. 
-  Na meg van a kulcs? 
- Dehogy van egy ogreval csak egy hülye keveredne vitába.
-  és az a hülye én leszek. ( pattant fel a motorról Klari)
- Te bolond vagy ha azt hiszed, hogy élve ki jutsz onnan.
De a szavai a levegőben maradtak mert Klari már az ajtón be is ment. Először ő is vissza akart menni mert rájött, hogy ez talán mégsem vokt olyan jó ötlet. De csak akkor állt meg amikor az ogre lába elé ért. És ott lefagyott.
- Mit akarsz ? Hm?
De Klarinek a tűdeje lefagyott, annyira nehezen vete a levegőt mintha nem is lenne csak nagyon kevés. Nem tudott megszóllalni sem egy ideig.
- Na menj már arrébb és húzz el nincs nekem erre időm.
Az ogre hatalmas volt, Klari mellette hangyának érezte magát. Amúgy sem volt egy termetes mő de most mintha még össze is ment volna a férfi vállájáig sem ért. Ekkor jutott az eszébe amit még a nevelő anyja olyan sokat neki mondogatott mikor ovodába járt. "Az egér milyen apró az elefánthoz képest, de az elefánt mégis fél tőle." ekkor mintha az összes levegő egyszerre zúdúlt volna a tűdejébe és megszólalt.
- A nevem Klari és kérem a motorod kulcsát. Most!
Az ogre orrjukai kitágultak és elkezdett hangosan röhögni.
- mit gondolsz, hogy te kivel beszélsz?
- egy felfúvalkodott senkivel.
Erre a férfi ugy megütte Klarit, hogy kiszaladt a levegő belőle. Elesett, és esés közben neki csúszott a bár pultjához is. Beverte a hátát. A fájdalom marta a gerincét, és könnybe lábadt a szeme. A fűle is sípolt és a feje is zúgott. Mindn erejére szüksége volt ahozz, hogy feltudjon állnj. Dühös volt, először a nevelő szüleire, hogy nem mondták el, hogy örökbe fogadták, majd az apjára aki magára hagyta az gazi anyját. Az anyjára mert egyedül hagyta őt a nagy világbam. És saját magára is, hogy nem tudja megvédeni magát. Ekkorra a homlokát valami belűlről nyomni kezdte és a fájdalom egyszerre mindenébe kezdett hasogatni. Addig amíg a mágiája szét nem robbant. Kitört belőle az osszes harag és bánat. És minden eddigi rossz érzése a mágiáját csak növelte, és fokozta táplálta. Aztán minden megszűnt az egész bár kezdett égni felgyult az egész. Ekkor megijedt és nem tudott megmozdulni. Ezt ő tette, és ez a rengeteg ember ő miatta fogja az életét veszíteni. Mert ő ilyen felelőtlen volt. A lángok őt is marták de nem kívülről, hamem belűlről szedték darabokra. Essze esett afájdalomtoól minden eggyes porcikája égett. Tudta,hogy itt a halál és elfogadta a saját halálát ő okozta senki más. Tudta, higy Heléna ide nem jöhet be, de még Tyler sem és senki más mert nyomban megperzselődnének. Itt a vég. A szemeit lecsukta és át engdte magát a lángoknak.

20. rész:És ha nem akarom?

Egész éjszaka járkáltam a városban. Reggelre, mikorra az első napsugarak feljöttek és az arcomra hullottak, haza mentem.Tudom, hogy Tyler figyelt egész végig, éreztem valahonnan. Belépek az intézetbe és egyenesen Tylerhez megyek. 
 - Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre, hogy követsz!!!
 - Oh...Én csak akartam tudni, hogy biztonságban vagy-e. Féltelek Klary.
 - Mitől? Megtudom védeni magamat néhány útonállótól!(Ekkora már azt hiszem ordítottam neki. Szeretem, nem veszi észre, hogy mennyire szeretem.)
 - Klary én aggódtam csak.
 - Ne haragudj, hogy kiabáltam. Csak annyira rossz, hogy még egyedül sem lehetek a gondolataimmal. Még szerencse, hogy az enyémeket nem tudod mindig olvasni.
 - Pedig szeretném.
 - Nem szép dolog mások fejében járkálni tudod?
 - Tudom.
Elkomorodott a tekintete. Ilyenkor a szívem szakad meg, nem akarom így látni őt. Azt akarom , hogy boldog legyen. 
 - Gyere ide és ölelj meg, kérlek.(És mosolygok rá mintha mi sem történt volna. Ő meg vissza mosolyog rám, és a szívem kalapál, olyan eszeveszettül mintha egy motor lenne.)Na megyek és anyámat megnézem.
 - Rendben ha valami van hívj.Most az egyszer nem foglak követni.
 - Köszönöm. És egy puszit nyomtam a szájára. 
Amikor bementem ott feküdt, mintha nem is élne. De mégis csak nagyon mélyen alszik. Odamentem meg fogtam a kezét.És ismét egy látomás vette kezdetét. 
 - Kicsim, figyelj rám most kérlek.Ahhoz , hogy felébredjek az kell, hogy te akard. Teljes szívedből kell akarnod. Az életünk össze van kötve ha te meghalsz én is meghalok. És ha én meghalok te is meghalsz. Csak akkor fog a kötelék megszakadni ha felébredek. És csak akkor fogok felébredni ha te azt akarod.
A látomásnak vége szakadt, úgy éreztem, hogy a föld meghajlik alattam, és a lábaim cserben hagynak. Már majdnem elestem amikor elkapott Heléna.
 - Jól vagy? Úgy nézel ki mintha szellemet láttál volna.
 - Jól vagyok köszönöm. Nem kell segítség, boldogulok magamtól.
Helénának nem mondhatom el a látomást. a megtudná akkor esetleg az életemre törne, tegyük fel ha még mindig gonosz. És őszintén megvallva még nem bízom meg benne annyira, hogy elmondjam ezt neki. Tyler meg megijedne és felakarná ébreszteni. És én nem tudom, hogy ezt akarom-e, márpedig csak úgy ébred fel ha én azt akarom teljes szívemből. Hugó, neki fogom elmondani , másnak nem lehet.

19. A felismerés!! :(

A menedék helyen tértem magamhoz, amikor kinyitottam a szemem akkor az első akit megláttam nem más volt mint az én lovagom Tyler. Minden alkalommal mikor nincs mellettem hiányzik és úgy érzem nem vagyok nélküle teljes. Mintha az egyik felem ő lenne. Szeretem! Jobban mint bármi mást a világon. 
- Mennyi időt aludtam?
- Helo! Na mizu? (Imádom amikor ezt mondja, senki nem tudja úgy mondani mint ő. Átlagban mindig makacs és nem mutassa ki az érzéseit. De ebben három szóban benne van a teljes szíve.)
-Helo. 
-Három teljes napot aludtál Kincsem. Már igen csak kezdtem idegeskedni érted.
-Jól vagyok. Úr Isten anya hol van?
- Egy szobában van egy ágyra fektettük. Mi történt a víz alatt?
Elmeséltem neki, hogy mi történt és nem tudott mit mondani. Valamilyen féle képpen működött anyám és köztem a telepátia. De nem tudom, hogy hogyan.
- Oda akarok menni hozza, szeretném látni. Nem tért magához?
- Nem. De te még nem tudsz járni. Pihenj!
- Nem lehet kitudja mi baja van?
- És akkor? Ezért tönkre kell tedd magad? Te nem gondolsz rám, és azokra akik téged szeretnek?
-De gondolok Ty de nem érted meg, hogy milyen ez nekem.
- De megértem de ez akkor sincs rendben. Nem hagyom, hogy az életed tedd kockára.
-De ha egyszer muszálj?
- Akkor sem!
Egész nap ott voltam az ágyban, a karjaiban. Sokszor elaludtam a karjaiban és éreztem magamon a tekintetét ahogyan szemmel tart engem. Perzseli a bőröm a tekintete. Estére kifáradt ő is és elaludt, kilopóztam mellőle és megkerestem anyámat. Megbénultam nem tudtam mit mondjak. Láttam magamat 15 évvel idősebb kiadásban. Hatalmasan hasonlítunk egymásra. Csak leereszkedtem egy székre és figyeltem őt. Már órák óta ott lehettem mert a hold is feljőtt és Ty is felébredt. Riadt volt az ábrázata amikor belépett hozzánk.
-Azt hittem valami bajod eset!
-Nincs semmibaj, csak nem tudok nyugodni. Miért hagyott magamra annyi éven keresztül. Eddig miért nem foglalkozott velem? Szükségem van-e eggyáltalán rá? Mit tegyek?
-Szeretlek! És én melletted leszek amíg csak élek.
-De te örökké élsz! Én ellenben veled törékeny vagyok és múlandó az életem!
-Ne gondolj erre!
-S ha megöregszem? És ráncos leszek?
-Akkor is szeretni foglak!
- S ha mégse? Vagy eggyáltalán kitudja, hogy meddig élek? Te akkor is szép leszel, nem öregszel! De én igen.
És ezzel felálltam a székről kimentem az intézetből és elkezdtem rohanni. Nem tudom merre tartok, nem tudom, hogy hová megyek és hogy miért de nem bírok itt lenne. Elveszítem őt, nem fog szeretni, újra fog vágyni és megún engem. Abba pedig én belehalok.!