Csak annyit érzett, hogy valami hideg test felnyalábolja a földől ahol hevert. Úszott a sötétségben. Néha mikor össze szedte az erejét, akkor hallot hangokat. De keveset volt képes belőlük felfogni. Néha hallotta, hogy valaki szólítgatja, utasítja, hogy nyissa ki a szemét. De amire felfogta, hogy mit mondott neki a fúrcsa hangú ember arra újra magával rántották a lángok a mélybe. Úgy érezte, hogy a pokolban van. Ezbcsak is az lehet vannak itt lángok, es sötétség és még valami. Valami illatot fedezett fel magában vagy talán valahonnan máshonnan érezhette. Vagy csak az emlékezetében volt benne. Ezt az illatot csupán gyermek korában érezte azóta nem. De mi lehet ez, képtelen volt gondolkodni, és már nem is érdekelte. Elengedte, ahogyan minden mást is. Még utoljára gondolt a nevelő szüleire, a barátaira akik már nem is emlékeznek rá mivel kitörölték őt az emlékeikből, gondolt a macskájára, és Tylerre. Magában elbúcsúzott tőlük és át adta magát az egyszemélyes poklának. Ahol egyedül volt a fájdalommal, ès a különös illattal.
Nem tudja mennyi idő telt el. Egy idő után a fájdalom eltompúlhatott mert ő már nem érezte. Sokáig lebegett a sötétben, amikor egyszer csak a fény mely a szemhélyára vetült sérteni kezdte azt a helyet ahol eddig nyugalomban feküdt.
Kinyitotta a szemelyit irtő fájdalom hasított a fejébe amely le futott a hátára es úgy érezte magát mint akinek az összes szervét megsütötték. Próbált felülni de nem volt annyi ereje. Egy valami maradt meg arrol a helyről ahonnan felébredt. És az nem más volt mint a jég és a hó illata.
Egy ágyban volt. Valaki egy ágyba fektette őt. De ki és hol van? Barát vagy ellenség? Talán Tyler az, de nem hiszi mert nem az ő hangját hallotta. Ekkor megpillantott egy férfit maga mellett. Illetve az ágya mellett volt egy dívány amin feküdt egy fiatal férfi. A huszas évei vége fele járhatott. Igazán érdekes volt mivel aludt. Kimerültnek és meggyötörtnek tűnt úgy, ahogyan ott feküdt. Hírtelen mintha meghallotta volna Klari gondolatait felébredt és olyan gyorsasággal ült fel, hogy halandó ember arra nem képes. De amilyen hamar fek űlt olyan nagy elegancia is árulkodott róla . A tartása is olyan szikár volt. Fenyegető.
Klari megküszürűlte a torkát, nem azért mert nem vette a férfi őt észre hanem mert égett a torka és ki volt száradva. A férfi felállt és vízzel kínálta őt. Amennyire ki volt száradva nem utasította vissza. Gondolta, hogy ha megmentette az életét, és nem ölte meg akkor csak nem ajarja őt megmérgezni. De miért mentette meg ?
Mostmár képes volt a beszédre: - Az embert még a poklába sem hagyják nyugton!
A helyedben én nem ezért nyavajognék. És megmézte a testét a férfi. Ekkor vette észre, hogy mesztelenül fekszik ott a férfi előtt. Zavarba jott. De ekkor azt is észre vette, hogx a férfi mellkasa es két karja teljesen be van kötve.
- szóval, akkor most kiéled rajtam a perverz fantáziádat?
A férfi azt gondolta ez a lány egy arrogáns. Elgondolta magában talán mégis kellett volna őt hagynia, hogy meghaljon. Csak a saját baját gyűjtötte meg.
- ha nem vetted volna észre megmentettem az égett segged a haláltól!
- köszi...szólt rekedtes hangon, !ajd hozzá tette ....de nem kellet volna.
Ha így gondolod nyugodtan gyújtsd fel magad ismét. Ekkor a lány vissza emlékezett h miért is került ide.
És kinek is kellenne pontosan megköszönnöm, hogy az égett seggem megmentette?
A nevem Rowan, Rowan Wailand.
Tudta ,hogy kockázatot vállal azért mert elmondja neki a teljes nevét de annyira megtörtnek tűnt ez a lány. Hogyan árthatna neki?
Értem, én Klari vagyok. Klarissza Hemilton. Bár már nem vagyok bíztos, hogy ez a valódi nevem.
Tudom ki vagy! És jól sejted nem ez a valódi neved, ismerlek téged és te is engem. Segíthetek neked, de rajtad áll, hogy elfogadod-e a segítségem vagy sem.
De honnan ismersz? És akkor mi a valodi nevem?
A neved Celena Aelin Shardotrein és hatalmas a mágiád, amit képtelen vagy uralni. De én segíthetek neked. A döntés a kezedbem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése