Amikor felébredtem már fel voltam öltöztetve, bár fogalmam sincs, hogy honnan tudta mik a méreteim, de minden egyes ruha darab mintha rám lett volna öntve. Farmer nadrág volt rajtam fehér póló és fekete dzseki, a lábaimon pedig tornacsuka. Bámulatos ezek a kedvenc ruháim voltak, mármint nem az én ruháim csak vett ruhák. De mindig is ilyen ruhákba szerettem járkálni. Rowan honnan tudhatta, hogy ezek a kedvenceim, hiszen nem is ismer. Egyedül voltam a szobában. Egyszerű szoba volt egy ablakkal és két ajtóval de régi fajta háznak tűnt. Egyedül ami megfogott benne az az volt, hogy volt benne egy zongora. Hatalmas nagy fekete zongora volt, alig lehetett használva de mégis réginek tűnt.Mintha már évtizedek óta itt lenne . Leültem mellé. Rátettem a kezem és csak egyszerűen játszani kezdtem rajta, mintha mindig is tudtam volna zongorázni. De hiszen én sose zongoráztam még, és életemben még egyszer sem láttam zongorát, de ez mintha ismerős lett volna. Ezt a zongorát én ismertem és nem tudom , hogy honnan.
- Látom nem felejtettél el játszani még.
Megijedtem, mert ne vettem észre amikor bejött. Ijedtemben felborultam székestől.Mire ő kellő eleganciával, és gyorsasággal -elkapott.
- Ezt meg, hogy a fenébe csináltad?
- Azt hiszed csak neked vannak képességeid, és a pasidnak?
- Honnan tudsz rólam ennyi mindent?
- Óh kicsi Celli.
- Mi ez az egész Rowan?
- Elmondom, de pihenésre van még szükséged, tessék igyál teát és feküdj vissza ügyesen.
Amit ezek után mondott, hát attól eldobtam az agyamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése