12.rész.Gábriel

Hajnalban fölébredtem és ott volt mellettem.Ott voltam a karjaiban és ő vigyázott rám.Hát kell-e ennél jobb érzés?Átölelt és hirtelen magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra és a homlokomra.És így szólt:
-Bármi is történik vigyázok rád!Ne feledd soha, hogy én szeretlek.!
-Én is.!
Pár perc relaxálás után mentünk reggelizni és készültünk a hosszú útra.
-Mivel megyünk el a tóhoz?
-Ne gondold, hogy trabanttal édesem.
Felnyitotta a garázs ajtaját és egy Audi Q7 es álly bent arra várva, hogy valaki bele üljön és menjen pár kört.Esküszöm, hogy vétek abba az autóba beülni.Csoda szép volt:fehér bőr ülések és kívül ében fekete.
-Kipróbálnád?
-Jah, persze, csak nincsen könyvem.
-Minek az?Ne félj ha megállítanak én majd elintézem.Ha már szuper erőm az emlékek törlése nem árt kicsit gyakorolni néha nem gondolod?
-Oh és ha össze töröm?
-Nem fogod, mert nem lehet.Egy varázslat védi.
-Értem, akkor beszállás mert már úgy kipróbálnám, még otthon vezettem volt apuék autóját, de ez más ez hatalmas és gyönyörű, a milyénk e mellet egy kis bogár ha volt.
-Na akkor hadd szóljon.!
Hugó hátul ült és Tyler mellettem az anyós ülésre, nagyon izgultam, de aztán hamar belejöttem egy kis útba igazítással persze.
Nem sokára valamikor délután oda értünk a tóhoz.
-Pakoljatok ki, bérelek egy kunyhót, csak este végezhessük el a rituálét mert sok az ember.
-Rendben.
Estig elütöttük az időt sokat vihoráztunk pedig ideges volt mindenki.Aztán eljött a sorsdöntő pillanat is.
Átváltoztam, a tó fölé emelkedtem, és elkezdtem sírni, a szememből könny helyet ismét vér folyt és nem kevés.Egyszer csak elvesztettem az eszméletem amikor fényesség tört elő a felhők közül, majd villámok cikáztak mindenhonnan, az ég dörgött és zuhogni is kezdett mintha dézsából öntötték volna.Ilyen vihart életembe nem láttam még.Aztán egy alak jelent meg, ereszkedett lefele majd megállt a tó vizén, és én mellette lebegtem.
-Ki mert lehívni engem a földre, és mért?!
Megijedtem mert legalább 3 méter magas volt és mellette csak egy szúnyognak éreztem magam , akit bármikor lecsaphat.
-Én, én Anna lánya vagyok.Azt hiszem te vagy az apám....(És még jobban kezdtem sírni nem értem miért.)
-Tudtam eljön ez a nap, hogy megkeresel, látom örököltél elég sokat tőlem, vagyis túl sokat.De ez jó,mert ahogy én tudom 18 évet betöltötted és erős vagy eddigre már és most kezdtek a képességed tünetei jelentkezni.Ne sírj mert még a végén elvérzel.Anyád küldött?
-Nem, egy alak aki megjelent álmomban.
-Az lehetetlen, Klar nem bízhatsz meg benne.Bajod eshetett volna.
-Nem , mert a barátaim vigyáztak rám, ellentétben veled, aki azt se tudja, hogy létezem.Azt sem tudom, hogy téged, hogy hívnak.
-Az én nevem Gábriel arkangyal, és a te vér szerinti apád vagyok, és tudom, hogy életben vagy mert, amikor megszülettél megjelöltelek.(Arra hatalmas égést éreztem a vállamon.És egy kéz nyom izzott fel a bőrömön )Ha meghaltál volna a jel eltűnik.Minden egyes szívdobbanásod érzékelem,és az, hogy a véred éget, csak azokat égeti akiket te akarod, és veszélyt jelentenek rád.Ez mind az én ajándékom számodra.
-Szerinted ez ajándék és szerintem meg átok.Na de mindegy, azért jöttem, hogy édesanyám elbújt és csak a te csókod ébreszti fel az álmából, de még azt sem tudom, hogy ő hol van.
-Én tudom, de nem fogom felébreszteni.
-De akkor a világnak annyi!!
-Nem, ezt csak az a fickó mondta akiben nem szabadott volna megbízni.
-Nem bizony(Hallatszott a hang messziről )
-Máriusz!(Csak ugyan ő volt és mellette Heléna.)
-Ismét elakarod foglalni a Földet?
-Igen sokadszorra de ez az ostoba lány útban van, és mivel nem tudtam eltenni láb alól arra gondoltam, hogy mért nem küzdünk meg mi ketten?
-Mindketten tudjuk, hogy a végén meghalnál Máriusz.
-Tegyél próbára.!
Arra össze csaptak és Heléna is nekem rohant, mire én föl emelkedtem a levegőben.Akkor láttam meg, hogy Hugó és Tyler eszméletlenek .Hatalmas haragra gerjedtem majd teljes erőmből neki indultam Helénnek.Majd egy hatalmas ütést mértem rá, mire ő vissza akart volna ütni egy percre eszembe jutottak Tyler szavai .Összpontosíts és engedd ki magadból az erőt.Erre nagyon kezdtem koncentrálni minden erőmet össze szedtem és mintha valami robbanást idéztem volna elő.Egy egész kiló méteres körzetben mindent letaroltam és Heléna a tóban feküdt és ez a hatás által az apjára is sikerült hatást gyakorolni mire Gábriel átdöfte a szívén a kardját.
-Erősebb vagy mint hittem, volna, talán jobb lenne ha velem jönnél oda fel.
-Semmi esélyed ne is próbálkozz nem megyek sehová!
Oda futottam Tylerhez és Hugóhoz.Hugó még élt de Tyler már alig lélegzett.
-Ne,ne nem veszíthetlek el, mért nem gyógyulsz Tyler szólalj meg.
Hirtelen sírásnak eredtem és megöleltem megcsókoltam, ahogyan az ajkához értem véremből csorgott az ajkába és Pár perc után fölébredt.Addigra már Gábriel eltűnt.
-Ne félj te kis angyal, nem halok meg olyan könnyen!Szerelmem éltetett!