13.rész Átváltozva.

Vissza mentünk a menedék otthonunkba majd elláttuk Hugó sebeit. Tylerrel szerettem volna kettesbe lenni már.Majd amikor elaludt Hugó így szóltam:
-Velem alszol?Kérlek!
-Ne butáskodj Klar még szép,hogy.Ezentúl minden egyes éjszaka a mellkasomon alszol el.Én meg vigyázok rád amíg az álom világodban vagy.
-Te nem szoktál aludni?
-Nagyon kevés alvásra van szükségem ezért van, hogy nem nagyon látsz aludni.
-De végül is akkor te most mi vagy?
-Egy hibrid.Anyám vérfarkas volt,és apám hibrid, az az félig farkas félig vámpír vagyok.
-Akkor te vért iszol/eszel?
-Iszom, igen de csak állati eredetű vért, én még sose ittam ember vért.!
-Akkor itt az ideje.
-Klar ez veszélyes tudod?lehet, hogy nem tudok leállni.!!!Meg is ölhetlek.
-Én meg bízom benned Ty.
-Én nem tudom,.....
Arra előrántottam egy tőrt és felszegtem vele a nyakam.Majd a vér vörösre festette bőröm.Arra szúró nyíllalást éreztem és éreztem, ahogyan a testem elernyed a karjaiban.Teljesen megbíztam benne, de elment az erőm és védtelennek éreztem magam.Majd elaludtam.
Csak késő reggel ébredtem meg és Ty mellettem feküdt teljesen ki volt borulva.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt!Jól vagy?, hogy érzed magad?
-Jól vagyok Ty, kicsit talán erőtlenek a lábaim meg a karjaim, de jól vagyok miért?
-Sok vért vesztettél az este, és én nagyon nehezen álltam ellen a csábításnak.Nagyon különleges véred van, annyira, hogy nagyon erőre kaptam.
-De megálltál ez a lényeg látod?
-Igen Klar.! De mi történik ha nem állok le?Megölhettelek volna.És azt sose bocsátanám meg magamnak.
-Nem engedhetem, hogy bántódásod essen.És az este bántottalak.Én ezt nem akarom, úgy sajnálom Klar.
-Miről beszélsz?Életem legszebb álmát láttam az éjjel.Veled álmodtam.Éreztelek érted?Minden egyes porcikám azt mondta , hogy ez jó.
-Klar a vámpír énem egy fajta méreg anyagot termel, amit ha a szervezetedbe juttatok akkor te jól érzed magad tőle.Mint az extazy
vagy a fű.
-Igen? És mi van azzal, hogy ezt most is érzem?
-Akkor örülök Klar.
-Sose voltam ennél boldogabb életemben még akkor sem amikor kaptam egy kutyát kiskoromban.Na de talpra megyünk edzeni.
-Ej te aztán sose állsz meg ugye?
-Nem nagyon.!Szokj hozza.!
-Rendben!
Aztán edzettünk egész nap de most verekedtünk is.Egyszer véletlen kapott tőlem egy hatalmas ütést az arcára, úgy, hogy a szája kihasadt és vér fröccsent az arcomra.De mire oda néztem már be is gyógyult a seb és én elvoltam képedve.Majd valami furcsa dolog történt.Ty egyszerre csak boldog volt és szomorú és ideges és nyugodt.Majd hirtelen egy kutya lett belőle, vagyis nem kutya hanem farkas.Hatalmas lett csaknem nekem a vállamig ért és hosszú bundája volt.Felültem a hátára majd felmentünk a tetőre és tetőről tetőre ugráltunk.Csodálatos volt és a Hold világ csillogott a szőrén.És én úgy mellette akkora  voltam, hogy kényelemesen felfeküdtem a hátára és ő engem vitt.Addig míg álom nem jött a szememre.Majd lefektetett és mellém feküdt majd átölelt.Ez volt előttem az első átváltozása és én imádtam.