Annyira fájt mindenem, hogy nem tudtam aludni....elhatároztam, hogy bemegyek az edzőterembe és edzek.Így is tettem.Neki kezdtem éjfélkor reggelig ott voltam álltam és nem mozdultam.Megérkezett Tyler.
-Korán keltél!Ettél?
(Nem válaszoltam.)
-Úgy látom koncentrálsz nem is zavarlak csak folytasd nyugodtan.
(Egész nap ott álltam. Kiment a fejemből, hogy gyakorlatilag két napja nem is ettem semmit.Eltelt a nap és én még mindig ott fenn álltam...Nem is tudom, hogy mire vártam... talán, dicséretre?Nem nem elég nekem egy dicséret...nekem elismerés kell.És el fogom érni, hogy ez a kőszívű Tyler is elismerje, hogy jól csináltam valamit.
Eljött az este is és én nem mozdultam....sőt amelyik lábamon álltam behajlítottam és a másikat előre nyújtottam.Ebben a helyzetben voltam éjfélig.
-Nem akarsz onnét lejönni? Elég lesz mára ! Gyere egyél.
(Amire kimondta arra elkezdtem szédülni és émelyegni....Elkezdtem zuhanni a föld fele. Egyszer csak Mire leestem volna,már láttam Tyler karjait....Makacs gondolat futott végig rajtam.Nem akarom, hogy ismét gyengének gondoljon...én erős vagyok...és megmutatom neki valahogyan muszáj megmutatnom.Erre ismét előjöttek szárnyaim,bőröm és hajam hófehérré vált és a magasba húztak a szárnyaim.A szememből könnyek helyet vér folyt.És minden mozdítható tárgy velem együtt lebegni kezdett. Majd szép lassan kezdtem le ereszkedni a földre.Egy fal mellé igyekeztem,és megtámaszkodtam . A kezem helyén vér maradt. A saját vérem tapadt a kezemhez.
-Mért vagy ilyen makacs?Klary? Állj már meg.
-Nem!!!!! és ne hozz ki a sodromból mert több van bennem mint amennyi látszik.!!!(igyekeztem vissza mászni az állványra.De elkapta a kezem magához fordított és megszorította a derekam.Nem hagytam,hogy a testem engedelmeskedjen az érintésére,ezért mereven tartottam magam.)
-Mit akarsz bizonyítani? Nem veszed észre, hogy tönkre teszed magad?Úr isten hisz a szemeid tiszta karikásak .Klary te nem ettél, sőt nem is aludtál semmit a tegnap óta.
-Ezt honnan tudod?
-Az én képességem nem csak az erőm,hanem bele látok az emberek elméjébe...de neked...neked nem látok bele mindig...nem tudom,hogy miért de te különleges vagy.Nem látom,hogy mire gondolsz mindig. Csak ha le vagy gyengülve.Azt hiszem.
-Igen és most mit látsz?
(Erre elengedett.És elfordította tekintetét.Nem láttam az arcát,de éreztem,hogy valami nagy dolog lehet.Nem láttam soha ilyenek eddig még.)
-Te nem ismersz Klary. Én nem vagyok neked való.Nem akarlak bántani.Nem érdemellek meg.Te jó vagy és gyönyörű,és tiszta.
-Jelenleg véres vagyok nem tiszta.Mond miért ne lennél jó?
-Mert,.....mert nem tudok bízni senkiben.
-Mond el miért?
-Átvertek sokan...és nem bírok senkit közel engedni magamhoz.
-Értem...amúgy csak egy elismerésre vágytam volna.És ne hidd azt,hogy mindent láttál a fejemben.Mert ha mindig bele látnál a fejembe, folyamatosan, akkor most tudnád, hogy bennem megbízhatnál.
-Igazad van talán nem látok bele a fejedbe, de azt tudom, hogy most mit szeretnék tenni
(Elkapta a derekam, magához húzott és egymástól a szánkat csak egy lehelet választotta el.És akkor megcsókolt.Megcsókolt úgy ahogyan még senki...egyetlen ártatlan csók de teljesen megváltoztatott mindent. A szemében láttam valamit, valami csillogást, mintha meggyólt volna minden ami benne volt.A szeme most még zöldebbnek látszott mint idáig.Ezzel kiment az erő a lábamból de ő nem hagyta, hogy össze essek.Felkapott és vitt, elvitt a tusolóig...beletett megengedte a meleg vizet és lemosta a vért rólam.Utána bevitt a szobába és lefektetett az ágyba.
-Nem tehetem ezt Klary.De megőrjítesz , nem bírom ezt.Mért bántod magad?
-Mert segít elterelnem a figyelmem rólad.
-Akkor bánts engem üss kínozz amíg akarsz.
-De én nem akarok neked fájdalmat okozni.!
-Akkor ne bántsd magad,Nekem nincs rosszabb annál ha magadat bántod.
-De nem is ismersz maximum pár hete figyelsz.
-Hazudtam ...mindig ott voltam és figyeltelek évek óta.Mindent tudok rólad.
-Miért? Miért figyeltél? Mért nem vallod be mit érzel?
-Nem tehetem....jobb így.Ezt holnapra úgy is elfelejted.Megmutatom.
(Megfogta a fejem és amikor láttam menyit voltunk együtt minden nap ott volt velem, sírtam neki....a suliban mindenhol ott volt.És beszélgettünk...De ezekre én mért nem emlékszem?Miért?)
-Mert én nem engedem.!Ha megtudják, hogy fontos vagy nekem...felhasználják ellenem. És ha valami bajod történik én sose bocsájtom meg magamnak.Ezért nem tudhatod te sem mit érzek és más sem.Egyszer már elvettek egy valakit az életemből.Elvesztettem...téged nem foglak nem számít mennyiszer kell kitörüljem az emlékeid...De legalább tudom, hogy biztonságban vagy . Klary szeretlek.!
-DE...
-Most elalszol...és nem emlékszel arra, hogy mi történt azután, hogy leestél az Állványról.Aludj jól.Én majd itt leszek melletted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése